Ebben a modulban pár idézetet szeretnék összegyűjteni ami Jamesről, vagy Jamestől hangzott el. Persze mondani se kell, sok munkám van benne, éppen ezért arra kérlek becsüld meg...

HARRY POTTER ÉS A HALÁL EREKLYÉI 73-74. OLDAL
- Ez min' nágyon szép - fakadt ki Fleur -, de nem mágyárházzá meg, 'onnan tu'ták 'ogy má este 'ozzuk ki 'Arrt! Válákinek eljárht a szája. Válákki kikotyoktá áz időpontot egy iletéktelennek. Sák igy le'etséges 'ogy tu'ták az áksziorol, de nem ismerhték a terhvet.
Fleur dacosan körülnézett, hogy ki mer vitáva szállni vele. Tündészép arcát még mindig könnyek nyoma csíkozta. Senki nem mondott ellent neki; a csebdet csak a zsebkendője mögé rejtőző Hagrid csuklásai törték meg. Harry ránézett a vadőrre, aki nemrég az életét kockáztatta, hogy megmentse őt - a barátra akit szeretett, akiben mebízott, aki egyszer sárkánytojásért kifecsegett egy fontos titkot Voldemortnak.
- Nem - szólalt meg fennhangon, csodálkozó tekinteteket vonva magára: A Lángnyelv-whisky valahogy a hangját is zengőbbé tett - Mármint... ha tényleg hibázott valaki - folytatta -, nem ítélhetjük el, mert biztos, hogy nem szándékosan tette, Nem ítélhetjük el - ismételte, még mindig egy kicsit hagosabban a tőle megszokottnál. - Bíznuk kell egymásban. Én bízom bennetek, tudom hogy nincs senki ebben a szobában, akit rá lehetne venni, hogy eláruljon engem Voldemortnak.
Szavait újabb csend követte. Még mindig mindenki őt nézte; ettől kicsit zavarba jött, és belekortyolt a whiskeyjébe, csak hogy csináljon valamit. Miközben ivott, Rémszemre gondolt; Rémszemre, aki nem egyszer Dumbledore szemére vetette, hogy túl könnyen ajándékozz meg embereket a bizalmával.
- Jól beszélsz, Harry - szólt váratlan Fred.
- Szavad zene füleimnek - bólogatott George, s közben lopva Fredre pillantott; annak megrándult a szája szöglete.
Lupin egészen furcsa arckifejezzél nézett Harryre: majdhogynem szánakozva.
- Bolondnak tartasz? - kérdezte ingerülten Harry.
- Nem - felelte Lupin -, csak azt gondolom, hogy olyan vagy mint James, aki leköpte volna magát, ha eszébe jut kételkedni a barátaiban.
Harry tudta mire céloz Lupin: arra, hogy apja vesztét az egyik barátja, Peter Pettigrew árulása okozta.


HARRY POTTER ÉS A HALÁL EREKLYÉI 550-551. OLDAL
Piton benyitott a fülkébe, és leült Lilyveé szemben. A lány épp csak egy pillantást vetett rá, aztán megint kinézett az ablakon. Látszott az arcán, hogy sírt.
- Nem akarok beszélgetni veled - szólt rekedten.
- Miért?
- Tuney... most nagyon utál. Azért, mert elolvastuk Dumbledore levelét.
- És akkor mi van?
- És akkor az van, hogy ő a nővérem!
- Ő csak egy... - Piton még idejében észbe kapott, és Lily, aki a szemét próbálta észrevétlenül megtörölni, nem hallotta az elharapot mondatot.
- De végre megyünk! - Piton hangja remegett az örömtől. - Gondolj bele! Megyünk a Roxfortba!
Lily a szemét törölgetve bólintott, és még egy félmosoly is megjelent az arcán.
- Remélem, mardekáros leszek - mondta a biztató jeltől felbátorodva Piton.
- Mardekáros?
a fülkében ülő fiúk egyikének, aki addig a legcsekélyebb érdeklődését sem mutatta se Lily, se Piton iránt, megütötte a fülét a szó, és Harry, aki eddig mindeddig csak az ablaknál ülő kettősre figyelt, most felismerte benne apját: James sovány és fekete hajú volt, akárcsak Piton, de az utóbbival ellentétben a szülői törődés, sőt ajnározás jeleit mutatta.
- Ki akar mardekáros lenni! Ott is hagynám az iskolát, ha oda kerülnék! Te nem? - fordult James a vele szemben ülő fiúhoz, és Harry megdobbanó szívvel ismerte fel Siriust. A fiú nem mosolyodott el.
- Nekem mindenkim a Mardekárban volt - jegyezte meg.
- Ajaj - dörmögte James - Én meg már azt hittem, jó fej vagy.
Sirius elvigyorodott.
- Lehet hogy szakítok a családi hagyománnyal. Ha választhatnál, te hova kerülnél?
James úgy tett, mintha kardot emelne a magasba.
- Ha vakmerő vagy, s hősi lelkű, házad a Griffendél. Apám is griffendéles volt.
Piton halk, megvető hangot hallatott. James ránézett.
- Valami nem tetszik?
- Semmi - mondta Piton, de gúnyos mosolya meghazudtolta válaszát - Ha szerinted többet erővel, mint ésszel...
- És te, akinek egyik sincs, hova akarsz kerülni? - vetette közbe Sirius.
James harsogva kacagott. Lily elpirult a méregtől, kihúzta magát, és olyan csúnyán nézett Jamesre és Siriusra, amilyen csúnyán csak tudott.
- Gyere, Perselus, keressünk egy másik fülkét!
- Úúúúúúúú....
James és Sirius gúnyos hangokkal utánozták Lily gőgös modorát. James megpróbálta elgáncsolni a kifelé induló Pitont.
- Pá-pá, Pipogyusz! - rikkantotta egy hang, mikor becsapódott a kupéajtó.

HARRY POTTER ÉS A HALÁL EREKLYÉI 552-554. OLDAL

Lily és Piton a kastély udvarán sétáltak, s úgy tűnt, vitatkoznak. Harry hallani akarta, miről folyik köztük a szó, utánuk szaladt hát. Melléjük érve vette csak észre, mennyit nőttek mind ketten - több év telhetett el a beosztás óta.
- ... azt hittem, barátok vagyunk - mondta épp Piton.
- Barátok vagyunk, Per, de te olyanokkal is összeállsz, akik nekem egyeltalán nem tetszenek! Ne haragudj, de ki ne mállhatom Averyt és Mulcibert! Mulciber! Mit eszel azon az alakon, Per? engem a hideg kiráz tőle! Nem hallottad, mit csinált egyik nap Mary Macdonalddel?
Lily megállt egy oszlopnál, nekivetette hátát, és felnézett a fiú sovány, fakó arcába.
- Az nem volt komoly - legyintett Piton. - Csak megviccelte.
- Sötét varázslatot használt, és ha szerinted vicces...
- És Potter meg a haverjai, ők mit csinálnak? - fakadt ki Piton. Az arcába szökött a vér, képtelen volt fékezni dühös indulatát.
- Mi köze Potternek bármihez? - értetlenkedett Lily.
- Éjszakánként kiszöknek. És az a Lupin is gyanús nekem. Hova jár az folyton?
- Beteg - felelte Lily - Azt mondják beteg...
- Havonta egyszer, pont teliholdkor, mi? - morogta Piton.
- Tudom milyen elméletet találtál ki - mondta hűvös modorra váltva Lily - De egyeltalán: mit törődsz velük? Miért érdekel annyire, hogy mit csinálnak éjszakánként?
- Csak be akarom bizonyítani neked, hogy nem olyan fantasztikusak, amilyennek mindenki tartja őket!
Lily elpirult a nekihevült Piton izzó tekintetétől.
- De ők legalább nem használnak fekete mágiát - Lily halkabbra fogta hangját - És különben is, hálátlan vagy. Hallottam, mi történt nemrég. Suttyomban utánuk mentél a fúriafűz alatti alagútba, és James Potter megmentett attól a valamitől, ami odalent ólálkodik...
Piton arca torz fintorba rándult, úgy fröcsögte:
- Megmentett? Megmentett? Azt hiszed, azért, mert olyan nagy hős? A saját irháját mentette, meg a haverjaiét! Nem fogod... Nem engedlek...
- Nem engedsz? Nem engedsz?
Lily fényes zöld szeme vékony réssé szűkült. Piton azonnal visszakozott.
- Rosszul mondtam... Csak nem akarom, hogy elhitessen veled mindenfélét... Tetszek neki, tetszel James Potternek! - Mint ha akarata ellenére szakadtak volna ki Pitonból ezek a szavak.
- És nem igaz, hogy ő... mindenki azt hiszi... nagy hős kviddicsező - A feltörő keserűség és undor összefüggéstelenné tette Piton beszédét, Lily szemöldöke egyre magasabbra siklott.
- Tudom, hogy James Potter egy undok, magamutogató tetű...

hamarosan több.